Szerb Haladó Párt
| Szerb Haladó Párt | |
| Adatok | |
| Elnök | Miloš Vučević |
| Elnökhelyettes | Jorgovanka Tabaković |
| Alelnök | Aleksandar Šapić Ana Brnabić Marko Đurić Nevena Đurić Irena Vujović Siniša Mali Vladimir Orlić |
| Alapítva | 2008 |
| Elődpárt | Szerb Radikális Párt |
| Székház | Belgrád, Čika Ljubina 8. |
| Tagok száma | körülbelül 350.000 (2012.) |
| Ideológia | Európapártiság, neoliberalizmus, populizmus |
| Politikai elhelyezkedés | Gyűjtőpárt |
| Parlamenti jelenlét | Szerb parlament: 94 / 250 Vajdasági tartományi parlament:65 / 120 |
| Hivatalos színei | vörös, kék |
| Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerb Haladó Párt témájú médiaállományokat. | |
A Szerb Haladó Párt (szerbül Српска напредна странка / Srpska Napredna Stranka) szerbiai párt, 2012 óta az ország vezető kormánypártja.
Története

A pártot Tomislav Nikolić, a Szerb Radikális Párt (SRS) addigi alelnöke és de facto vezetője, valamint Aleksandar Vučić, korábbi hírközlési miniszter [1] alapította 2008-ban, miután összekülönböztek a hágai bíróságon letartóztatásban lévő Vojislav Šešelj pártelnökkel Szerbia és az Európai Unió (EU) stabilizációs és társulási egyezményének ratifikálása kérdésében. 19 kilépő képviselőtársával saját frakciót alakított a szerb parlamentben.
Az új ellenzéki párt elvitte az SRS korábbi szavazóinak nagy részét és 2009 szeptemberében az egyik legnépszerűbb párt volt az országban. A párt támogatta az európai uniós csatlakozást.
Az SNS 2012-ben megnyerte a parlamenti választásokat, de nem szerzett többséget, így koalícióra lépett a posztkommunista Szerb Szocialista Párttal, a miniszterelnök pedig a szocialista Ivica Dačić lett. Aleksandar Vučić, az SNS elnöke a miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapta a kormányban, ám a szakértők egyhangú véleménye szerint Vučić irányította végig a háttérből a kormányt.
A kormány legfőbb programja az EU-csatlakozás, a Koszovóval való kapcsolatok normalizálása, a bűnözés és a korrupció elleni küzdelem, valamint a gazdasági reformok voltak. A valóságban ebben az időszakban nem voltak gazdasági reformok, és a kormány még a neoliberális rendszert is folytatta, amelyet a Demokrata Párt kormánya hajtott végre 2008-ban. Ez a kormány végül csaknem két évig volt hatalmon. 2014 elején az SNS és az SPS bejelentette, hogy a kormányt és a parlamentet feloszlatják "elégtelen politikai legitimitás" miatt. Január 29-én Nikolić elnök hivatalosan feloszlatta a parlamentet, és a következő parlamenti választásokat március 16-án tartották, melyeken az SNS az általa vezetett koalícióval abszolút többséget szerzett.
A későbbi években az SNS minden választást abszolút többséggel megnyert olyan koalíciók élén, melynek tagjai közt az SNS-en kívül helyet foglal többek között a Szerbiai Szociáldemokrata Párt, a Szerb Megújhodási Mozgalom és számos kisebb, önmagában jelentéktelen párt is.[2] 2014 és 2017 között Aleksandar Vučić volt a miniszterelnök, őt azonban 2017-ben elnökké választották, így a kormányfői pozíciót Ana Brnabić kapta meg. Az ország ezzel de facto elnöki rendszerré vált. Az ellenzék, és számos politikai szakértő vélekedése szerint az SNS leépítette a demokráciát, és egy Oroszországhoz hasonló tekintélyelvű rendszert hozott létre. A 2020-as parlamenti választásokat a legtöbb ellenzéki párt bojkottálta, így az SNS Európában (Fehéroroszország után) a második legnagyobb parlamenti többséget szerezte meg.
2021-ben beolvadt az SNS-be a 2020-as választásokon az SNS-en, az SPS-en, és a kisebbségi pártokon kívül egyedüliként a törvényhozásba bejutott Aleksandar Šapić volt vízilabdázó és újbelgrádi polgármester által vezetett Szerb Hazafias Mozgalom. Šapić később az SNS színeiben Belgrád főpolgármestere lett.
Az SNS a 2022-es előrehozott választásokon az Együtt bármire képesek vagyunk koalíció élén ugyan elveszítette a parlamenti többségét, de az SPS-szel koalícióban ismét kormányt tudott alakítani. Ugyanekkor elnökválasztást is tartottak, melyet Vučić - akit az SNS-koalíción kívül az SPS is támogatott - már az első fordulóban megnyerte.
A 2023-as belgrádi lövöldözéseket követően erőszakellenes tüntetéssorozat kezdődött, aminek eredményeként Vučić feloszlatta a parlamentet, és az év decemberére újabb parlamenti választásokat írt ki. Az SNS vezette Szerbia nem állhat meg koalíció újra megszerezte a parlamenti többséget. A választás után újabb tüntetések kezdődtek, miután választási csalásról érkeztek hírek. Független megfigyelők később megállapították, hogy ugyan valóban voltak szabálytalanságok a választásokon, azok nem változtattak érdemben az eredményen.
A 2023-as választások után felálló kormány miniszterelnöke Ana Brnabić helyett Miloš Vučević lett.
A 2024-es önkormányzati választásokon az SNS, és az általa vezetett Szerbia Holnap koalíció 4 községet leszámítva mindenhol nyerni tudott.
Választási eredmények
A 2012-es Szerbiai parlamenti választáson 24.05 százalékot ért el, ezzel 55 mandátumhoz jutott. Az előre hozott parlamenti választáson a párt a szavazatok 48,35%-át tudta megszerezni , és ezzel 131 mandátumot nyert. A 2016-os előre hozott parlamenti választáson 48.25 százalékot kapott, és ezzel 96 mandátumot szerzett.
| Választások | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|
| 2012-es | 940 659 | 24,05% | 58 | 23,20% | kormánypárt |
| 2014-es | 1 736 920 | 48,35% | 128 | 51,20% | kormánypárt |
| 2016-os | 1 823 147 | 48,25% | 93 | 37,20% | kormánypárt |
| 2020-as | 1 953 998 | 60,65% | 158 | 63,20% | kormánypárt |
| 2022-es | 1 635 101 | 44,27% | 95 | 37,60% | kormánypárt |
| 2023-as | 1 783 701 | 48,07% | 104 | 41,60% | kormánypárt |
Jegyzetek
- ↑ (2024. március 3.) „Aleksandar Vučić” (magyar nyelven). Wikipédia.
- ↑ (2024. július 1.) „Serbia Must Not Stop” (angol nyelven). Wikipedia.