Budenz József

Budenz József
1880 után
1880 után
Életrajzi adatok
Született1836. június 10.
Rasdorf
Elhunyt1892. április 15. (55 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei úti sírkert
Ismeretes mint
Nemzetiségnémet
IskoláiGöttingeni Egyetem
Pályafutása
Szakterületnyelvtudós
Tudományos fokozategyetemi tanár
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Budenz József témájú médiaállományokat.
Emléktáblája a szegedi Pantheonban

Budenz József, születési nevén Josef Budenz (Rasdorf, Hesseni Választófejedelemség, 1836. június 13. – Budapest, 1892. április 15.) német származású magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1861), majd rendes (1871) tagja.

Korának egyik legkiválóbb nyelvtudósa volt. Ő bizonyította be végérvényesen, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik.[1] Benkő Loránd szerint „a hazai nyelvtudomány korszaknyitó és korszakalkotó egyénisége”,[2] Hajdú Péter szerint „a magyarországi finnugrisztika megalapozója”[3] volt.

Életútja

Egyetemi tanulmányait a Marburgi Fülöp Egyetemenen kezdte 1855-ben, majd egy évvel később a Göttingeni Egyetemen folytatta. Itt indogermanisztikát tanult, később az altajisztika felé fordult. Doktorátusát 1858-ban szerezte meg, és még ugyanebben az évben Magyarországra utazott, hogy megtanulja a magyar nyelvet.

1858 és 1860 között a székesfehérvári Ciszterci Rend Főgimnáziumábanban tanított német és ógörög nyelvet. 1861-ben Hunfalvy Pál közbenjárására a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának segédkönyvtárosa lett. 1868-ban magántanári kinevezést kapott a Pesti Királyi Tudományegyetemen. 1872 és 1892 között az akkoriban felállított „ural-altáji”, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanáraként tevékenykedett, és ez idő alatt egy egész iskolát nevelt fel. 1878-tól Hunfalvytól átvette a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését.

Budenz 1892. április 15-én hunyt el szívroham következtében. Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.[4][5][6]

Munkássága

Göttingenben, egyetemi évei alatt ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból kezdte el tanulmányozni a magyar nyelv sajátosságait, és könyvekből fogott hozzá a magyar nyelv megtanulásához. Akkortájt jelentek meg Berlinben Wilhelm Schott, Bécsben pedig Anton Boller tanulmányai, amelyek a magyart az ugor, török és mongol nyelvekkel hasonlították össze. Ezeket hatására Budenz elkezdett törökül is tanulni, és megérlelődött benne a szándék, hogy az urál-altaji nyelvcsalád tüzetes tanulmányozására adja magát. Elhatározta, hogy Magyarországon fog magyarul tanulni, és amikor erről Hunfalvy Pál a hazatérő Nagy Lajostól értesült, levélben meghívta Magyarországra. A huszonkét éves Budenz 1858 májusában érkezett Pestre. Debrecenben és Érmelléken nyaralva olyan hamar elsajátította a magyar nyelvet, hogy már ugyanazon év őszén néhány értekezését magyarul írta meg.[7]

Kezdetben a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlította össze, mivel Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van a legközelebbi rokonságban. Kutatásai során azonban meggyőződött arról, hogy a magyar és török közötti egyezések nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, és voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, manysi-vogul) a magyar legközelebbi rokonai. Az alapszókincsen kívül a nyelvtani rendszer hasonlóságai és a számos rendszeres hangmegfelelés is a finnugor eredetet igazolták.[1] Miután egyértelművé vált a magyar nyelv finnugor eredete, Budenz József teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban jelent meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája, melyben azokat a tőszavakat közölte, melyeknek megfelelései vannak a többi finnugor nyelvben. Az 1870-es években írta meg legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873–1881). Az Akadémiai Nagydíjjal kitüntetett mű a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. ehhez a nagyszabású munkához kapcsolódott később Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana (1884) című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adta volna, de befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki.[7]

Vámbéry Ármin 1869-ben jelentette meg a Magyar és török–tatár szóegyezések című munkáját. Budenz keményen bírálta meg Vámbéry művét, ami elindította a tudományosság kereteit túlhaladó „ugor–török háborút”. Bár a nagyközönség eleinte inkább Vámbéryval szimpatizált, Budenz megnyerte a tudományos vitát és a közvélemény is elfogadta azt a tényt, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek közé tartozik, a török hatás pedig másodlagos.[8][9][10] Ennek hatására Vámbéry többé nem publikált nyelvészeti témájú könyveket az Akadémiánál, és korábbi barátságuk is véget ért.

„»Esőt adál, uram, de nincs köszönet benne­« – mondhatnám e jelentésemet befejezvén én is, ha visszatekintek a szóhasonlítások nagy halmazára, melyet Vámbéry úr, nem nagy gonddal és lelkiismeretességgel összehányva, »magyar és török-tatár szóegyezések« czime alatt a magyar nyelvész közönségnek nyujtott, mint feleletét azon kérdésre: hogy mi és mennyi törökség van a magyar nyelvben? Hogy e feleletnek, úgy a mint ő azt adta, semmi hasznát nem vehetjük, azt a fentebbi birálati jelentésem, úgy hiszem, eléggé megmutatta.”

– Budenz József Vámbéry-kritikájának részlete[11]

Társasági tagságai és elismerései

Budenz Józsefet 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1871-ben rendes tagjává választották. Emellett levelező tagja volt a Császári Szentpétervári Tudományos Akadémiának, valamint tiszteleti tagjai sorába fogadta a helsinki Finn irodalmi Társaság, a dorpati Észt Tudós Társaság és a Párizsi Nyelvészeti Társaság.[12]

Tudományos működésének 25. évfordulójára királyi tanácsosi címet kapott, kollégái a Hungária szálló nagytermében ünnepelték, s erre az alkalomra készült el a Budenz-album.[13]

Főbb művei

Emlékezete

Budenz József sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-44.

A szegedi Nemzeti Pantheonban féldomborműves emléktábla őrzi Budenz József emlékét.

Születésének 150. évfordulóján, 1986-ban emlékülést rendeztek Budapesten. Az ülésen Mikko Korhonen finn nyelvész az alábbiakkal méltatta Budenz munkásságát: „Budenzet joggal nevezik az összehasonlító finnugor nyelvtudomány atyjának. Főművei, az első finnugor nyelveket egybevető szótár, illetve nyelvtan révén kiérdemelte ezt a címet.”[14]

Székesfehérvárott ma is áll egykori háza, a Budenz-ház, amely a Szent István Király Múzeum egyik kiállítóhelyeként egy állandó kiállításnak, Ybl Ervin gyűjteményének ad otthont.[15]

Még a nagyközönség szívében is megrezdültek azok a gondolatok, amelyekkel egyízben Gyulai Pál üdvözölte: „Megkísérlem őt új címen ünnepelni: mint magyar hazafit, mint azon magyar tudósok és írók egyikét, kik az elnyomatás napjaiban küzdöttek a nemzetért. Ő akkor szerette meg nyelvünket, mikor azt üldözték, akkor csatlakozott hozzánk, mikor ellenségeink, de még egyes honfitársaink sem igen hittek jövőnkben. Magyar hazafi lett, élő bizonyossága annak, hogy nem a közös eredet, nem a faj teszi a nemzetet, hanem a nyelv, az eszmék, érzések és törekvések közössége”.
– Zsirai Miklós[16]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz. Élet és Irodalom, LIV. évf. 16. sz. (2010. április 23.) 13. o.
  2. ↑ Benkő Loránd: Megnyitó a Budenz-emlékülésen. Nyelvtudományi Közlemények, LXXXIX. évf. (1987 – 1988) 101–107. o. [101. o.]
  3. ↑ Hajdú Péter: Bevezető. Nyelvtudományi Közlemények, LXXXIX. évf. (1987 – 1988) 99–100. o. [99. o.]
  4. ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
  5. ↑ Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 275–276. o.  
  6. ↑ 175 éve született Budenz József. Nyelv és Tudomány (2011. június 13.) (Hozzáférés: 2025. május 24.)
  7. ↑ a b A Pallas nagy lexikona. Hozzáférés ideje: 2010. október 21. 
  8. ↑ Fejes László: Néhány tény 4. Rénhírek (2008. november 24.) (Hozzáférés: 2025. május 24.)
  9. ↑ Fejes László: Félreértések az ugor–török háborúval kapcsolatban. Rénhírek (2009. december 30.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
  10. ↑ Fejes László: Milyen a magyar Keletje? Nyelv és Tudomány (2017. augusztus 23.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
  11. ↑ Nyelvtudományi Közlemények, X. (1871) 128. o.
  12. ↑ Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 965–966. o. ISBN 963-547-414-8  
  13. ↑ Budenz-album: Budenz József XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Budapest: Akadémiai Könyvkereskedés. 1884.  
  14. ↑ Mikko Korhonen: Budenz József tudományos eredményei a mai nyelvészet szemszögéből. Nyelvtudományi Közlemények, LXXXIX. évf. (1987 – 1988) 109–123. o. [111. o.]
  15. ↑ Kiállítóhelyek: Budenz-ház. Szent István Király Múzeum (Hozzáférés: 2025. május 24.)
  16. ↑ Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Az uráli nyelvrokonainkkal kapcsolatos legújabb ismeret- és forrásanyag rövid összegzésével közreadta Zaicz Gábor. Budapest: Trezor. 1994. 540–541. o.  

További információk

  • Munkácsi Bernát: Budenz József emlékezete. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1896.  
  • Lakó György: Budenz József. Budapest: Akadémiai. 1980. = A Múlt Magyar Tudósai, 9.  
  • Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk. Az uráli nyelvrokonainkkal kapcsolatos legújabb ismeret- és forrásanyag rövid összegzésével közreadta Zaicz Gábor. Budapest: Trezor. 1994. 529–541. o.  
  • Budenz József. ELTE BTK – Gépeskönyv (2006. június 14.)
This article is issued from Wikipédia. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.