Belső-Mongólia Autonóm Terület

Belső-Mongólia Autonóm Terület (内蒙古自治区 / Nèi Měnggǔ Zìzhìqū
Өвөр Монголын Өөртөө Засах Орон)
Rövidítés: 内蒙古
pinjin rövidítés: Nèi Měnggǔ
Közigazgatás
Ország Kína
Közigazgatási szintAutonóm tartomány
SzékhelyHohhot
Prefektúrák (地区)12
Megyék (县)101
Járások (乡)1425
A KKP tartományi bizottságának titkáraChu Bo
储波
KormányzóYang Jing
杨晶
Terület1 183 000 km²,
3. a rangsorban
ISO 3166-215
Népesség
Teljes népesség24 049 155 fő (2020)[1]
Népsűrűség20,2 fő/km²
Főbb nemzetiségekHan – 79%
Mongol – 17%
Mandzsu – 2%
Hui – 0,9%
Daur – 0,3%
GDP 2004
GDP271,2 milliárd CNY,
23. a rangsorban
GDP per fő11 400 CNY,
12. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Belső-Mongólia Autonóm Terület weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belső-Mongólia Autonóm Terület témájú médiaállományokat.

Belső-Mongólia Autonóm Terület (röviden Belső-Mongólia) Kína autonóm tartománya.

Történelem

Kínának mindig szoros kapcsolata volt a tőle északra elterülő füves pusztákkal. Az ott élő, egymást követő nomád népekre a kínai síkság lakói nem tudták tartósan kiterjeszteni hatalmukat. A nomádok viszont időről időre meghódították Kína egy részét vagy éppen egészét, de tartósan nem tudták uralmuk alatt tartani.

Különböző népek hosszú sora után a mongol törzseket 1206-ban egyesítette Dzsingisz kán. 1271-ben Dzsingisz kán unokája, Kubiláj kán kínai császárrá nyilvánította magát. Addigra a mongolok ténylegesen meghódították egész Kínát.

1368-ban Kínából kiűzték a mongol eredetű Jüan-dinasztiát. Az új kínai dinasztia, a Ming-dinasztia, nem hódította meg a tulajdonképpeni Mongóliát, az továbbra is független mongol uralkodók birtoka volt. Ezért helyreállították a kínai nagy falat, akkor nyerte el ma látható formáját. A fal ma nagyjából Belső-Mongólia déli határán húzódik.

Idők járásával Mandzsúriában megerősödött a mandzsu nép. Ők is nomádok voltak. A meggyengült mongolok 1635-ben alárendelték magukat a mandzsu uralkodónak. 1644-re pedig a mandzsuk elfoglalták Kínát és új kínai dinasztiát alapítottak, a Csing-dinasztiát. Így került Mongólia a kínai császár birtokába.

A mandzsu uralkodók nem egy egységként kormányozták a mongolok lakta területeket. Kína felől nézve Külső-Mongóliában (ma a független Mongólia állam) meghagyták a korábbi mongol berendezkedést, vezető réteget. A kínai uralmat mindössze egy tábornok jelentette az egész hatalmas térségben. Belső-Mongólia helyzete annyiban különbözött, hogy itt megengedték a kínaiak letelepedését, illetve szorosabb volt a katonai felügyelet a mongol hercegek felett. A kínaiak tömeges betelepülését a vasutak építése segítette elő.

A Kínai Köztársaság kikiáltása után Külső-Mongólia 1911-ben elszakadt Kínától, kikiáltotta függetlenségét. Kína belső viszonyai nem engedték meg, hogy ez ellen érdemi lépést tegyen. Belső-Mongóliában is sok híve volt a Mongóliához csatlakozásnak, de a dzsingiszida (Dzsingisz kán leszármazottja) hercegek többsége ellenezte ezt, jobbnak látták a modernizálódó Kínát, mint a múltba visszaforduló, teokratikus monarchiát építő független Mongóliának való alávetettséget. Végül Belső-Mongólia kínai uralom alatt maradt. Területéből kínai tartományokat szerveztek.

1931-ben Mandzsúriában kikiáltották Mandzsukuo japán bábállamot. Sok olyan terület tartozott hozzá, amely korábban Belső-Mongólia része volt. A japánok a II. világháborúban meghódították a volt Belső-Mongólia szinte teljes területét. Itt önálló mongol bábállamot szerveztek (Mengkukuo) amely független volt a Pekingben székelő kínai bábállamtól. Ez a mongol állam a japán fegyverletételig létezett.

1945-ben szovjet és Külső-Mongóliából (a ma is létező független Mongólia) érkezett csapatok szállták meg Belső-Mongóliát. Ekkoriban itt a lakosság 15%-a volt mongol, 83%-a han kínai. Szovjet támogatással a kínai kommunisták vették át az itteni tartományok igazgatását. 1947-ben (tehát két évvel a Kínai Népköztársaság hivatalos kikiáltása előtt) megszervezték Belső-Mongólia Autonóm Területet. A következő években még gyakran változott a határa, de végül is hozzácsatoltak minden olyan területet, ahol jelentősebb mongol lakosság élt.

A kulturális forradalom idején üldözték az autonóm terület korábbi vezetőit. A tisztogatási hullám végül a teljes mongol népesség ellen fordult. 1969-ben kevés híján egész Belső-Mongóliát szétosztották a szomszédos tartományok között, de 1979-ben visszaállították a korábbi állapotot.

Gazdasága

A régió gazdag ásványkincsekben. Ezek kitermelése legújabban futott fel, így névlegesen, kínai mércével mérve magas lett az egy főre jutó GDP.

A mongol határtól délre, Paotou városától nyugati irányban található a Kubuki-sivatag, ahol "Nagy Napfal" néven építenek egy 400 km hosszú, átlagosan 5 km széles naperőmű-rendszert, amely a tervek szerint 2030-ra készül el és évi 48 milliárd kWh tiszta energiát termel majd a Peking-Tianjin-Hebei régió számára. Más források szerint akár 100-180 gigawattos energiatermelés is elérhető lesz. A terület évente 3100 órán át élvezi a napsütést. A projekt az elsivatagosodás ellen is alkalmas lesz. A napelemeket úgy helyezik el, hogy azok árnyékában legelő állatok számára növényzet nőhessen.[2][3][4][5]

Népesség

2010
24 706 321
2020
24 049 155

Jegyzetek

  1. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  2. ↑ Kína „Nagy Napfalat” épít a sivatagban: 48 milliárd kWh 2030-ra. (Hozzáférés: 2025. február 27.)
  3. ↑ Épül a kínai nagy napelemfal. (Hozzáférés: 2025. február 27.)
  4. ↑ 400 kilométer hosszú naperőmű épül a sivatagban. (Hozzáférés: 2025. február 27.)
  5. ↑ China Builds ‘Great Solar Wall’: Enough Energy for 20 Million People. (Hozzáférés: 2025. február 27.)

Kapcsolódó szócikkek

This article is issued from Wikipédia. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.